Úton Önmagam felé
2013 szeptember 9. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Ma utazás közben rádöbbentem valamire… Miért siránkozok, bánkódok én valójában??? Hiszen ha jobban belegondolok Gé az elmúlt pár évben sosem lepett meg, nem hozott virágot, nem volt romantikus. A legnagyobb hibája, hogy iszonyú önző alak, én meg a rózsaszín ködtől képes voltam lemondani magamról, és csak vele foglalkozni. Szóval mit is sajnálok én most? Hogy megszabadultam egy önző alaktól, aki elnyomta a személyiségem? Vagy, hogy végre nem kell más kívánságát, óhaját, sóhaját lesnem a nap 24 órájában, és végre jut időm Magamra? NEM! Nem sajnálom! Sőt, ha lett volna elég bátorságom, már jóval korábban nekem kellett volna lépnem. Ez a felismerés valahogy boldogabbá, felszabadultabbá tesz. Remélem ez egy lépcsőfok a siker és boldogság felé vezető úton, azaz Önmagam felé!
Szép estét!
S
Remény
2013 szeptember 8. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Eltelt a hétvége… Tudom ezzel nem mondtam újat senkinek sem, inkább csak nyugtáztam magamnak a tényt, hogy TÚLÉLTEM! Bár nem volt könnyű. Tegnap eléggé magam alatt voltam. Főleg este. Ültem csöndben, egyedül… és azon járt az agyam, hogy Gé mit csinálhat éppen akkor a nőcskéjével… Tudom, ez a lehető legrosszabb gondolat, és még véletlenül sem szabadna ilyenen merengnem… de sajnos eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Szeretném, ha vége lenne ezeknek a rossz érzéseknek, fájó gondolatoknak…
Ma anyukámék feljöttem hozzám és vettünk egy-két dolgot az ikeában. Most már elég otthonos az én kis lakásom! Mindent szépen elpakolgattam, elrendezgettem. Hamarosan elkezdek tanulni, szakdolgozatot írni. Szeretnék jó sokat olvasni, és újra írni! De mindenekelőtt szeretnék végre mosolyogni! Olvastam valahol, hogy először magunk elé kell képzelnünk a kitűzött célt, kitartóan küzdeni érte, és végül elérni azt. Látom magam, ahogy igazán, jóízűen mosolygok, sőt nevetek! Így lesz! Ezután már csak jobb jöhet!
Szép estét!
S
Ki vagyok én???
2013 szeptember 7. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Elnézést, hiszen még be sem mutatkoztam. Korábban Szerelmünk lapjai néven blogoltam itt az nlc-n. Talán 2010-ben kezdtem írni. Önismereti célból indítottam blogot, és ahogy telt-múlt az idő, barátokra, sorstársakra, kedves, bátorító szavakra találtam. Aztán jobban elmélyültem az írás világában… novellákat kezdtem írni, melyekkel sikereket arattam irodalmi pályázatokon is. Terveim között szerepelt egy “majdani” regény írása is. Aztán sajnos egyre zavarosabb lett körülöttem az élet. Jöttek a párkapcsolati problémák, mely az írásra is kihatott. Nem blogoltam többé, nem írtam. Eltűntem. Nehéz volt küzdeni… erősen kapaszkodtam egy olyan férfiba, aki már rég nem engem akart. Hittem, hogy elérhetem a célom, és egy szép nap felébredek és minden megváltozik. Nem így lett. Kudarc… Ő volt az első csók, az első szerelem… Nyolc év… nyolc évet képes volt egyik pillanatról a másikra eldobni magától. Nem küzdött…
A mellkasomon elhelyezkedő szorító érzés remélem idővel csillapodni fog. A jó hír, hogy újra van kedvem írni! A blogot szintén önismereti célból indítottam. Ami nem öl meg, erősebbé tesz! Szeretnék tanulni ebből az élethelyzetből. Szeretném megismerni magam, fejlődni, tapasztalni. Most csak ÉN számítok.
Szép napot!
S
Első fázis, azaz boltkór a javából!
2013 szeptember 6. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Mikor kiléptem az irodából furcsa érzés lett úrrá rajtam. Egész héten a péntek délutánt vártam, végre hétvége… azonban abban a pillanatban megkérdeztem magamtól: Mit is vártam? A hétvégét? Korábban azért vártam mert együtt töltöttük Gé-vel, moziba mentünk, kikapcsolódtunk, együtt főztünk… Most viszont egyedül vagyok. Át kell állítanom magam erre!!! Végre van időm olvasni, filmet nézni, takarítani és kipihenni a hét fáradalmait. Remélem idővel elmúlnak a rossz érzések…
Munka után elmentem cipőt nézni magamnak. Biztos a rossz hangulatom tette, de kicsit elszaladt velem a ló. Vettem cipőt, nadrágot, blúzt és egy csini rucit is. Tudom… nem kellett volna. Félre kellett volna tennem a pénzt. De ez legalább kicsit felvidított. Azt hiszem az első fázisom már túl vagyok. Boltkór 🙂
A szomorkodásnak vége, fő az optimizmus!!! Holnap dolgozom, majd jelentkezem!
Szép estét!
S
2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Tegnap Gé áthozta a maradék holmim, ami még nála maradt. Mikor bezártam az ajtót zokogásban törtem ki… Végleg vége. Néha még most is hihetetlen ami történt. Miért nem küzdött értünk? Hogy tehette ezt velem? Miért pont én? Hiszen mindent megadtam neki… De kérdések, és bánkódás helyett veszek egy nagy levegőt, kifújom és továbblépek!
A munkahelyemen elég sokat túlórázok, legalább addig is elfoglalom, lekötöm magam. Holnap, mivel korábban végzek a megszokottnál, elmegyek kicsit vásárolni. Legalább lesz időm körülnézni, ha kell háromszor is felpróbálni egy rucit, vagy órákig kutatni a minőségben és árban egyaránt legvonzóbb darab iránt. Hétvégén szerencsére mehetek dolgozni a kávézóba! Ennek nagyon örülök, hiszen plusz pénzt jelent! Egyébként egy irodában dolgozom asszisztensként, ami elég monoton és fárasztó. Így a hétvégi kávézós munka igazi felüdülés lesz!
Lassan neki kellene állnom a tanulásnak, ugyanis utolsó évemet kezdem levelező tagozatos joghallgatóként. Minden erőmet a tanulásra és a munkára fogom összpontosítani! Meg kell állnom a saját lábamon!
Szép estét!
S
2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
A kezdetek!
2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
S
Napról napra jobban
2013 szeptember 11. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
A napok telnek, én pedig egyre erősebbnek érzem magam! Mármint lelkileg, ugyanis sajnos elkaphattam valami vírust, munkába induláskor vissza kellett rohannom a lifttől, mert a reggeli kikívánkozott belőlem. Egész nap iszonyúan fájt a gyomrom, de szerencsére most már jobban vagyok, bár hozzáteszem, ma két darab kekszen kívül még nem ettem semmit. Majd most egy kis főtt krumplival próbálkozok.
Tegnap egy közös ismerősünk írt nekem FB-on, és csupa “jóindulatból” megemlítette, hogy Gé és a kis nőcskéje együtt vannak. Ez persze eléggé felzaklatott. Nem értem miért ilyenek az emberek?! Inkább ne írt volna semmit… De megfogadtam, likvidálom az életemből ezeket az energiavámpír, kárörvendő, rosszmájú személyeket. Nem fognak megtörni!!!
A munkahelyemen minden rendben. Bár nehéz követni a főnök szeszélyeit… A fizetésemmel elégedett vagyok, kaptam egy kis pluszt is a sok túlóráért. A főnök azt mondja “mintadolgozó” vagyok. Ettől persze dagad a májam rendesen 🙂 Néha egyébként azon veszem magam észre, hogy a főnökön merengek… Tudom, TABU téma, de legalább nem a múlton jár az eszem.
Holnap munka után megyek dolgozni. Ez nem elírás, hanem tény. Egyik munkából rohanok a másikba, és kb. 11-re érek majd haza, pénteken úgyszintén, és szombaton is. Örülök, hogy mehetek a kávézóba, legalább megvehetem a kis lakásomba a kiszemelt lámpát és tv-állványt is.
Erős nő vagyok, aki nem néz hátra, csak előre!!!
Szép estét!
S
Oldal ajánlása emailben
X