2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle |

Kedves Olvasó!

Tegnap Gé áthozta a maradék holmim, ami még nála maradt. Mikor bezártam az ajtót zokogásban törtem ki… Végleg vége. Néha még most is hihetetlen ami történt. Miért nem küzdött értünk? Hogy tehette ezt velem? Miért pont én? Hiszen mindent megadtam neki… De kérdések, és bánkódás helyett veszek egy nagy levegőt, kifújom és továbblépek!

A munkahelyemen elég sokat túlórázok, legalább addig is elfoglalom, lekötöm magam. Holnap, mivel korábban végzek a megszokottnál, elmegyek kicsit vásárolni. Legalább lesz időm körülnézni, ha kell háromszor is felpróbálni egy rucit, vagy órákig kutatni a minőségben és árban egyaránt legvonzóbb darab iránt. Hétvégén szerencsére mehetek dolgozni a kávézóba! Ennek nagyon örülök, hiszen plusz pénzt jelent! Egyébként egy irodában dolgozom asszisztensként, ami elég monoton és fárasztó. Így a hétvégi kávézós munka igazi felüdülés lesz!

Lassan neki kellene állnom a tanulásnak, ugyanis utolsó évemet kezdem levelező tagozatos joghallgatóként. Minden erőmet a tanulásra és a munkára fogom összpontosítani! Meg kell állnom a saját lábamon!

Szép estét!

S