Úton Önmagam felé

2013 szeptember 9. | Szerző: |

Kedves Olvasó!

Ma utazás közben rádöbbentem valamire… Miért siránkozok, bánkódok én valójában??? Hiszen ha jobban belegondolok Gé az elmúlt pár évben sosem lepett meg, nem hozott virágot, nem volt romantikus. A legnagyobb hibája, hogy iszonyú önző alak, én meg a rózsaszín ködtől képes voltam lemondani magamról, és csak vele foglalkozni. Szóval mit is sajnálok én most? Hogy megszabadultam egy önző alaktól, aki elnyomta a személyiségem? Vagy, hogy végre nem kell más kívánságát, óhaját, sóhaját lesnem a nap 24 órájában, és végre jut időm Magamra? NEM! Nem sajnálom! Sőt, ha lett volna elég bátorságom, már jóval korábban nekem kellett volna lépnem. Ez a felismerés valahogy boldogabbá, felszabadultabbá tesz. Remélem ez egy lépcsőfok a siker és boldogság felé vezető úton, azaz Önmagam felé!

Szép estét!

S

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. MannaOWell says:

    Háhh! Nagyon jól csinálod, csak így tovább! Erős nő vagy!:D


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Kategória

2013. szeptember
h k s c p s v
    okt »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!