Úton Önmagam felé
2013 szeptember 9. | Szerző: LaBelle |
Kedves Olvasó!
Ma utazás közben rádöbbentem valamire… Miért siránkozok, bánkódok én valójában??? Hiszen ha jobban belegondolok Gé az elmúlt pár évben sosem lepett meg, nem hozott virágot, nem volt romantikus. A legnagyobb hibája, hogy iszonyú önző alak, én meg a rózsaszín ködtől képes voltam lemondani magamról, és csak vele foglalkozni. Szóval mit is sajnálok én most? Hogy megszabadultam egy önző alaktól, aki elnyomta a személyiségem? Vagy, hogy végre nem kell más kívánságát, óhaját, sóhaját lesnem a nap 24 órájában, és végre jut időm Magamra? NEM! Nem sajnálom! Sőt, ha lett volna elég bátorságom, már jóval korábban nekem kellett volna lépnem. Ez a felismerés valahogy boldogabbá, felszabadultabbá tesz. Remélem ez egy lépcsőfok a siker és boldogság felé vezető úton, azaz Önmagam felé!
Szép estét!
S
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Köszönöm a biztatást 🙂
Háhh! Nagyon jól csinálod, csak így tovább! Erős nő vagy!:D