2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Eltelt az első egyedülálló nőként leélt hétvégém. Bevásároltam, ügyet intéztem, futottam a szigeten, olvastam, sorozatot néztem, takarítottam… mondhatni jól éreztem magam, kivéve néhány mélypontot. Egyik percről a másikra rámtört egy mély, letargikus érzés, és magányosnak, elesettnek és iszonyúan boldogtalannak éreztem magam. Kitört belőlem a zokogás… majd megkönnyebbültem, és jött a pozitív gondolkodás. Remélem egyre ritkábbak lesznek ezek a mélypontok.
Az új lakás elég kicsi, de nagyon csinos, a környék viszonylag csendes. Lassan kezdek berendezkedni, bár még a szekrénysorom a szüleimnél van, de a héten valahogy eljuttatják hozzám, és végre nem kell “dobozokból élnem”.
Szívesen fogadok taktikát, praktikát, túlélési tanácsokat erre az időszakra vonatkozóan 🙂
Szép estét!
S
A kezdetek!
2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Novam Vitam, ami latinul annyit jelent, hogy Új Élet! Igen… Új Élet!!!
Nyolc év párkapcsolat után, egyik napról a másikra minden fenekestül felfordult körülöttem. Odaadó voltam, megértő, igazi hűséges, szívét-lelkét a párjának szentelő társ. Ő volt a mindenem! És mikor az ember azt gondolja minden a legnagyobb rendben megy, jön egy villámcsapás, és a párja megcsalja…. Hazugságok, ígéretek követik egymást, megbocsájtás, majd jön az újabb pofon… VÉGE. Nyolc év csak úgy véget ért… Alig egy hete költöztem. Őszintén szólva nem túl jó érzés… Egyedül. Én, aki mindig is utált egyedül lenni, egyedül aludni. Most már egyedül élek! Nem tudom ki, hogy van vele, de én nyolc évet nem tudok csak úgy, az egyik pillanatról a másikra elfelejteni. Az Ex-em, pedig már az új “nőcskével” szórakozgat… Talán ez fáj a legjobban. Ezek szerint a nyolc év neki ennyit jelentett… Sosem gondoltam, hogy valaha így alakulnak a dolgok.
Egyik pillanatban erősnek, határozottnak érzem magam, aki megállja a helyét ebben az új szituációban. A másikban pedig gyengének, elesettnek, csalódottnak. Van erre gyógymód? Mikor múlik már el ez az égető fájdalom? Mikor lehetek újra boldog?
Sok mindenre rájöttem időközben. Mindig háttérbe szorítottam Önmagam. Lemondtam a vágyaimról, a hobbikat háttérbe szorítottam. Tulajdonképpen nem voltam Önmagam. Csak Ő számított… ez hiba volt! Most már tudom… nem érdemelte meg mindezt.
Az Új Életemben azonban minden másképp lesz! Én leszek a legfontosabb! Tanulok a hibámból, és ennyire önzetlenül nem szeretek soha, senkit! Újra írni fogok, futni, tanulni!!! Talpra állok, és Új Életet kezdek!
S
2013 szeptember 5. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Tegnap Gé áthozta a maradék holmim, ami még nála maradt. Mikor bezártam az ajtót zokogásban törtem ki… Végleg vége. Néha még most is hihetetlen ami történt. Miért nem küzdött értünk? Hogy tehette ezt velem? Miért pont én? Hiszen mindent megadtam neki… De kérdések, és bánkódás helyett veszek egy nagy levegőt, kifújom és továbblépek!
A munkahelyemen elég sokat túlórázok, legalább addig is elfoglalom, lekötöm magam. Holnap, mivel korábban végzek a megszokottnál, elmegyek kicsit vásárolni. Legalább lesz időm körülnézni, ha kell háromszor is felpróbálni egy rucit, vagy órákig kutatni a minőségben és árban egyaránt legvonzóbb darab iránt. Hétvégén szerencsére mehetek dolgozni a kávézóba! Ennek nagyon örülök, hiszen plusz pénzt jelent! Egyébként egy irodában dolgozom asszisztensként, ami elég monoton és fárasztó. Így a hétvégi kávézós munka igazi felüdülés lesz!
Lassan neki kellene állnom a tanulásnak, ugyanis utolsó évemet kezdem levelező tagozatos joghallgatóként. Minden erőmet a tanulásra és a munkára fogom összpontosítani! Meg kell állnom a saját lábamon!
Szép estét!
S
Oldal ajánlása emailben
X