Remény

2013 szeptember 8. | Szerző: LaBelle |

Kedves Olvasó!

Eltelt a hétvége… Tudom ezzel nem mondtam újat senkinek sem, inkább csak nyugtáztam magamnak a tényt, hogy TÚLÉLTEM! Bár nem volt könnyű. Tegnap eléggé magam alatt voltam. Főleg este. Ültem csöndben, egyedül… és azon járt az agyam, hogy Gé mit csinálhat éppen akkor a nőcskéjével… Tudom, ez a lehető legrosszabb gondolat, és még véletlenül sem szabadna ilyenen merengnem… de sajnos eluralkodott rajtam a kétségbeesés. Szeretném, ha vége lenne ezeknek a rossz érzéseknek, fájó gondolatoknak…

Ma anyukámék feljöttem hozzám és vettünk egy-két dolgot az ikeában. Most már elég otthonos az én kis lakásom! Mindent szépen elpakolgattam, elrendezgettem. Hamarosan elkezdek tanulni, szakdolgozatot írni. Szeretnék jó sokat olvasni, és újra írni! De mindenekelőtt szeretnék végre mosolyogni! Olvastam valahol, hogy először magunk elé kell képzelnünk a kitűzött célt, kitartóan küzdeni érte, és végül elérni azt. Látom magam, ahogy igazán, jóízűen mosolygok, sőt nevetek! Így lesz! Ezután már csak jobb jöhet!

Szép estét!

S