Felolvasó
2013 november 3. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Mint már korábban említettem, a kiszemelt pasi fiatalabb nálam… azt mondják 20 fölött már nem számít a korkülönbség. A gond csak azzal van, hogy a pasik amúgy is később érnek… a nők meg érettebbek a koruknál sokszor. Így érzem én is. Talán sok az a 3 év. Mit akarhat tőlem? Ha feltesz egy képet kb. 50 csaj lájkolja, bár nem csodálom… nagyon jó pasi. Talán túl komolyan állok a témához… Tény, hogy ha egy pasinak tetszik egy csaj kb. 5 másodperc alatt leforgat vele 3 különböző pornófilmet gondolatban. És kár lenne tagadni, mi nők pedig, ha nagyon tetszik egy pasi látjuk magunk előtt, ahogy oltárhoz vezet és a gyermekünket tartja a kezében. És persze csodálkozunk, ha csalódás ér… túl sokat várunk. De azt hiszem ez genetikailag belénk van kódolva… nincs mit tenni ellene. De mégis mit várjak? Képtelen vagyok csak a szexet látni benne… Azt akarom, hogy belém szeressen… hogy megőrüljön értem… hogy minden percben csak rám tudjon gondolni… azt akarom, hogy Ő legyen az én Felolvasóm!
LaBelle
Szamorodni
2013 november 2. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Három pohár bor után kicsit elmerengtem… nekem kell ez a pasi! 🙂
Írt, hogy most csak pár napra tudott hazajönni, és nem jön fel Bp-re, mert nem akar sietni 🙂 De megjegyezte, hogy mindenképpen szeretne velem találkozni és nemsokára újra jön haza, és majd hosszabb időre, és akkor tali. Nem tudom, hogy a bor, vagy belső istennőm mondatja velem, de addig nem nyugszom, amíg meg nem kapom 🙂 Kezdek kicsit megőrülni… két hónap szex nélkül… hát, elég érdekesen hat rám, az már biztos. Nagyon kellett volna már ez a randi. De azt mondják, hogy a jó dolgokra érdemes várni 🙂 tehát várok… türelmesen.
Egy korábbi novellám épp aktuális 🙂 bár, azt hiszem ma már kicsit vadabb lenne 😉
Csak ő volt ott, nézte a lemenő nap narancspiros fényeit. Égszínkék inget viselt, ami kihangsúlyozta jellegzetes mediterrán vonásait. Távolról figyeltem, s szinte láttam szárnyaló gondolatai hullámait, ahogy szétmossa őket a langyos nyári szellő. Közelebb léptem, s éreztem, ahogy tekintete végigjárja testem minden porcikáját. Szívem egyre hevesebb dobogása törte meg a természet csendjét. Félénk pillantással néztem mélyen szemébe, s vágytól izzó remegésem jelezte tüzes szenvedélyemet. Mély lélegzetvétellel csillapítottam felhevült testemet.
Közelebb lépett. Megborzongtam. Némán vártam, míg egész közel nem ért, tekintetem egy pillanatra sem hagyta el tüzes szemei világát. Lágy érintése lángra gyújtotta bennem az izzó parazsat. Nem bírtam ellenállni vonzó, kidolgozott testének. Ajkai közelsége reszketésre késztette amúgy is tüzes testem. Érezni akartam, megízlelni a gyönyör ízét. Megcsókolt. Ajkaink lágy, érzéki játékot űztek egymással. Testem minden porcikája vágyott rá, kívánta őt… Csak mi ketten voltunk, a külvilág minden rezzenését kizárva. Gyengéd ujjaival levetette lenge virágos ruhámat, s végigcsókolta meztelen testem domborulatait. Halk nyögéseink törték meg a csendet. Hangom elcsuklott a gyönyörtől, mikor belehatolt testem legforróbb barlangjába. Szenvedélyesen szeretkeztünk a csillagos ég alatt, testünk egybeforrt, eggyé váltunk s szárnyaltunk a gyönyör mámorító ösvényein. Lüktető testét érezve tudtam, hogy még soha nem éltem át ehhez hasonló kéjt. Egyszerre adtuk át magunkat az elborító forró gyönyörnek, mely hosszú perceken keresztül kábulatba ejtett.
Egy nyári éjszaka adtam át magam a tiltott vágynak, melyet azonban egy pillanatra sem bántam meg. Életem legszebb órái voltak ezek.
Szép estét!
Egyszerűen bonyolult
2013 november 1. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Mostanában vegyes érzelmek kerülgetnek. Bár már azt gondoltam túl vagyok Gé-n, néha még mindig eszembe jut. Egyszerűen hiányzik… a régi életem… a régi otthonom… városom… a közös álmaink, vágyaink… az érintése, közelsége… hiányoznak a heverészős, összebújós napjaink, hiányoznak a veszekedések, békülések… tudom, már rég túl kellene rajta lennem… vagy lehet normális ez… elvégre 8 évről van szó. Azt meg azért mégsem tudja elfelejteni az ember 2 nap alatt… egy hete tudtam meg, hogy a csajszi már oda is költözött hozzá. Oda, ahol közösen éltünk…
A korábban említett “randim” ma lett volna… múlt héten megbeszéltük, hogy akkor majd ma… azt írta, előtte mindenképpen ír… ez azonban sajnos nem történt meg. Miért ilyenek a pasik? És a másik kérdés: miért mindig a rossz fiúba esek bele? Miért vagyunk ilyenek mi nők? Túl sokat várunk egy pasitól… olyan bonyolult ez az egész. Nem értem… Persze én készültem… vettem új fehérneműt, tűzpiros selyem köntöst, sexy harisnyát… szoliba is elmentem párszor, hogy minden tökéletes legyen. A bor behűtve… már csak az ominózus pasi hiányzik. Annyira rám fért volna pedig egy randi Vele. Persze ki tudja… lehet, holnap jön fel. De mindenesetre kicsit csalódott vagyok.
Olyan hihetetlen, hogy megannyi csinos, gyönyörű egyedülálló nő van. Hol vannak az értelmes pasik? Itt a hosszúhétvége és egyedül ücsörgök itthon… csak én vagyok így egyébként?
Szép estét!
S
Csak szex és más semmi
2013 október 20. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Tudom… kicsit eltűntem. Őszintén szólva kiábrándultam az internetes társkeresők világából, és rájöttem nem kell görcsösen akarnom, hogy legyen valakim. Most amúgy sem ez a legfontosabb. Be kell fejeznem a sulit! És ez rengeteg energiát igényel főleg így munka mellett. Valószínűleg nem is férne bele az időmbe egy párkapcsolat.
Múlt hétvégén a barátnőm feljött hozzám és egy igazán csajos weekendet tartottunk 🙂 Már nagyon rám fért! Feltöltött energiával, és sikerült teljesen elfelejtenem minden gondom-bajom. Megbeszéltük, hogy ezután sűrűbben jön majd 🙂
Van egy pasi… 🙂 miért is ne lenne?! Szóval… úgy indult, hogy lájkolgattuk egymás képeit. Sosem gondoltam, hogy egyszer eljutok én is erre a szintre, de a rohanó FB-világ engem is utol ért. Nagyon helyes srác, ismerem is hiszen egy helyen laktunk. Mármint tudom ki ő, de nem beszéltem még vele 🙂 A “probléma” az, hogy fiatalabb nálam… 3 évvel… bár nem tudom, hogy valójában ez mennyire gond… mindegy. Szóval nagyon helyes srác, és egy hete rám írt 🙂 ez azért volt furi, mert barátnőm már azzal nyaggatott, hogy “írjál már neki”, de mondom nem kezdeményezhetek én 🙂 erre ő írt nekem. Azóta többször beszéltünk már. Ő kint él most külföldön, de nemsokára jön haza. Megbeszéltük, hogy majd találkozunk 🙂 Aztán elgondolkoztam ezen… találkozunk… és mi lesz? Mit akarok én tőle? És tudom, hogy ez most furcsának tűnhet, de egy dolgot nagyon akarok… 🙂 Igen, nagyon érdekesen hangzik ez egy nő szájából, hülyén is érzem magam miatta, de basszus, már két hónapja egyedül vagyok 🙂 Meglátok egy jó pasit, és másra sem tudok gondolni, minthogy miként vetem rá magam… Nem tudom, hogy ez mennyire normális, remélem nem kóros 🙂 De persze én nem vagyok olyan lány… legalább is sosem voltam olyan… de most. Valahogy azt érzem, hogy az a találka erre pont alkalmas lenne. Aztán egyből meg is ijedek. Mit gondolna rólam? Mert jó… pasi… gondolom nem esne nehezére a dolog… de akkor is. Normális ez? Egy nő szexet akar egy pasitól? Csak szexet? Mennyire elfogadott ez a mai világban? Bár ez így nem teljesen igaz, hogy csak szexet. Lehet még belőle bármi… de kár lenne elszalasztani a lehetőséget 🙂 Nagyon hülye vagyok???
Szép napot!
S
Miért ilyen bonyolult???
2013 október 2. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Miért ilyen bonyolult???
A pasi, akivel randiztam nagyon tetszik. Sokat írogattunk egymásnak, elég forró témákat érintve. Sok olyan dolgot leírtam neki, amit egyébként nem osztanék meg mással. Tetszett, nagyon is… Azt hittem boldog lehetek… azt hittem sikerülhet… Hétfőn írt, hogy van e kedvem újra találkozni vele… persze madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem. Margitsziget, romantikus séta… magamban már elképzeltem hogyan csókol meg… aztán ma reggel írt, hogy bonyolult az élete, és le kell mondania a találkozót, van még egy lezáratlan ügye… nem értem??? What the fuck??? Miért volt akkor annyira kedves, érdeklődő? Miért szórakozott velem? Miért írta, hogy találkozzunk? Miért kellett ilyen hamar belezúgnom? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
Szerda este van… borozgatok… siratom egy kapcsolat reményét… nem túl jó érzés az biztos. Pedig annyira jó pasi volt…
Szebb estét nektek!
S
Egy apró lépés
2013 szeptember 28. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Nem is tudom hol kezdjem… egy hete egy szuper napot töltöttem az egyik barátnőmmel. Rengeteget sétáltunk, beszélgettünk, amire már nagyon szükségem volt. Másnap találkoztam az unokatesómmal. Átmentem hozzájuk, megnézni hol laknak. Két éve van együtt a párjával, és nagyon boldogok. Őszintén szólva nem éreztem magam valami jól a társaságukban. Megmutatta a nyaralásukon készített fotókat, ami eszembe juttatta, hogy hiszen mi is mentünk volna utazni Gé-vel… Hazafelé menet eléggé el voltam kenődve. Fura sztori az övék, ugyanis társkeresőn ismerkedtek meg. Ez elgondolkoztatott.
Este regisztráltam magam én is. Gondoltam ez csak egy kis lépés… de azért mégis nagy. Nyitok a világ felé, nem befelé, hanem kifelé fordulok. Rengetegen írtak 🙂 ami persze nagyon jól esett az önbizalmamnak. Aztán másnap megismertem valakit. Elkezdtünk írogatni egymásnak. Majd jött a FB és csütörtökön találkoztunk. Nagyon intelligens, kedves és írtó helyes srác 🙂 Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megismerek valakit… A randi után azonban csalódott voltam. Idősebb nálam, tapasztalt, rengeteget “élt”. Én meg alig tudtam mondani magamról valamit. Nagyon izgultam, hiszen még sosem randiztam… Hülyének éreztem magam ezek miatt.
Tegnap egész nap írogattunk egymásnak 🙂 Nagyon tetszik, de nem tudom mi lesz ebből… minden esetre örülök, hogy Gé már eszembe sem jut, de ha mégis, nem érzek dühöt, haragot. Ez sokkal könnyebb így.
Szép hétvégét!
S
Egy ismeretlen ismerős
2013 szeptember 20. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Szerencsére már nem búslakodok, és a múlt heti rosszulléteimnek már nyoma sincs az életemben! Történt velem valami a héten, ami nagyon jó hatással van rám azóta is. Ott kezdődött, hogy jött egy ügyfél 🙂 Nagyon jó pasi, és egyszerűen magával ragadó a stílusa. Olyan férfi, aki tudja, hogy mivel vegyen le egy nőt a lábáról! Szóval segítőkész voltam vele, meg minden. A héten újra visszajött, várta az iratokat és beszélgettünk. Azt mondta, mikor meglátott tudta, hogy ismer valahonnan… megbeszéltük ki hová való, mit csinál, de nem jöttünk rá honnan ismerhet 🙂 Egy nagyon jól menő cégnek a vezetője, és egy pillanat alatt elvarázsolt! Tudom, hogy ez nem jelent semmit, de talán mégis. Rádöbbentett, hogy milyen buta voltam, hogy egy pillanatig is szomorkodtam az exem miatt, és felnyitotta a szemem, hogy igenis vannak olyan férfiak (és hangsúlyozom FÉRFIAK, ugyanis idősebb nálam jó pár évvel) akiktől valóban elállhat a lélegzetem. Tehát ezentúl, ha véletlenül eszembe jutna Gé, és szomorkodni lenne kedvem, rágondolok erre a lehengerlő érett pasira és egyből elszáll minden rosszkedvem. Leszek én még VERY HAPPY!!!
Szép estét!
S
Zavarba ejtő főnök
2013 szeptember 17. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Napról napra egyre jobban érzem magam! Kezd megjönni az étvágyam, már nem vagyok rosszul reggelenként, és mosolygok is, ami az elmúlt időszakban nem volt túl jellemző rám. Minden reggel munka előtt veszek egy csokit 🙂 ez a hízókúrám része!
Ma elég furcsa dolog történt velem. Említettem ugye, hogy a főnököm nem közömbös számomra. Néha azon veszem magam észre, hogy elkalandozok rajta… Reggel megkérdezte, hogy jól vagyok-e, illetve délután megkérdezte, hogy mi az esti programom… mondtam, hogy szakdogához gyűjtök anyagot, és erre adott nekem filmeket, hogy segítsen 🙂 Én meg olyan zavarba jöttem, mikor elkezdett velem beszélgetni ezekről, hogy pirosabb voltam, mint egy jól megérett paradicsom. Persze elég kellemetlenül éreztem magam, hiszen nyilvánvaló volt, hogy zavarba jöttem. Nyolc év után fogalmam sincs, hogy kell kezelni egy férfival való beszélgetést… Mit mondjak? Ez csak amolyan normális főnöki beszélgetés, vagy több? Miért jövök zavarba, ha egy férfi elkezd velem beszélgetni??? Újabb és újabb tapasztalatok… Elég fura így dolgozni, hogy ha kicsit közelebb lép hozzám, máris nehezebben veszem a levegőt. Hogy mi lesz ebből? Nem tudom… Most úgy döntöttem sodródok az árral. Addig sem búslakodok!
Szép estét!
S
Nem kell hősnek lenni!
2013 szeptember 15. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Sajnos a vírusnak hitt “gyomorrontásról” kiderült, hogy idegi alapú. Csütörtök reggel miután kinyitottam a szemem egyből rohantam hányni… kétszer is egymás után, éhgyomorra. Eléggé megijedtem, hiszen tudtam, hogy ez már nem vírus. A szervezetem legyengült. De a munkából nem hiányozhattam emiatt, így dolgoztam, és munka után ismét dolgoztam. Enni viszont nem ettem semmit, ugyanis semmi étvágyam nem volt. 11-re értem haza, fáradtan, legyengülten. Akkor megfogadtam, hogy nem csinálom ezt! Pénteken munka után hazautaztam a családomhoz. Muszáj volt kicsit feltöltődnöm lelkileg. Hálás vagyok, amiért mindenben támogatnak, segítenek és mellettem állnak. Sokat sírtam, de legalább nem voltam egyedül. Megfogadtam, hogy a kávézós munkát nem vállalom hétköznaponként, maximum csak szombaton. Az egészségem a legfontosabb! A főnököm az irodában azt mondta, “Nem kell hősnek lenni”, mármint a helyzetemben. Igaza van. Megbecsülöm a munkám, és nem vágyom többre. Nem bírtam, hogy elmentem korán reggel otthonról és este 11-re értem haza. Nem tudtam enni normálisan, aggódtam, hogy mi lesz velem hazafelé menet… Tanulnom kell, és pihenni is szeretnék munka után, így lemondom a “másodállást”.
Most erősebbnek érzem magam. Még csütörtökön vettem B1 vitamint, ami elvileg meghozza az étvágyat és Nervenpflege-t is, ami gyógynövényes “nyugtató” hatású készítmény. Az első, és legfontosabb, hogy rendbe kell jönnöm lelkileg! Fel kell szednem legalább 5 kg-t, mert csont és bőr vagyok. Össze kell szednem magam!!!
S
A szerelmedtől lettem ilyen
2013 november 9. | Szerző: LaBelle
Kedves Olvasó!
Elég fárasztó, nehéz hetet tudhatok magam mögött… késő estig, sőt éjszakába nyúlóan dolgoztam. Tegnap ennek örömére kicsit lazítottam… persze nem terveztem előre, hogy egy egész üveg bolt megiszogatok magamban, de hát így alakult. Ma persze másnap van… Így még rosszabb, mint előtte volt, tehát megfogadtam, hogy nem iszom többé magamban, csak és kizárólag felügyelettel 🙂
Még hétfőn írt nekem Mr. Á. vagy ahogy korábban emlegettem a felolvasó fiú. Így utólag elég szépen szédítgetett… én meg persze ittam minden szavát. Fiatalabb nálam, de tudja mit kell írni, ahhoz, hogy az ember csak rá tudjon gondolni. Azóta nem jelentkezett… Hogy engedhettem meg, hogy megtörténjen ez? Hagyom, hogy szórakozzon velem egy pasi… mint egy szerelmes tinilány, aki még hisz a mesékben. De talán így van ez rendjén. Elvégre muszáj hinnünk, mert ha nem hinnénk egy szebb, boldogabb életben, rá kellene döbbennünk, hogy a valóság igen kegyetlen tud lenni. Csak a mesékben való hit, remény maradt.
Remélem tényleg találkozunk majd… csak az a baj, hogy már most túlságosan odavagyok érte. Pedig olyan magabiztos voltam még az elején… nem akartam mást csak egy éjszakát… most meg… kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Csak nehogy megsérüljek… elvégre az elmúlt időszakban elég sok fájdalom kijutott nekem. Nem szeretnék mást, csak végre boldog lenni!
Oldal ajánlása emailben
X